Akkor, amikor érzed. Én hiába is írnám elő, hogy gyere havonta, ha te nem adod oda, nem teszed bele magad. Ha a tested jelen van, de a tudatod nem nyitott, akkor csak úgy tudunk dolgozni, ha a szándék benned van arra, hogy láss. 

Ehhez az kell, hogy el tudd engedni azt, amit eddig “én”-nek hívtál. Ha nagyon ragaszkodsz hozzá, akkor a tudatod nem enged látni mást, csak lassanként. Ekkor valószínűleg több alkalom szükséges ahhoz, hogy a felszín mögé nézz. Minél inkább hajlandó vagy elengedni az addigi nézeteidet, annál könnyebben tudsz befelé haladni és annál inkább fogsz tisztán látni. 

Ha valamit jó mélyre ástál, akkor ahhoz megint több idő kellhet. A tudatalattiba zárt dolgokat a tudat,  minél fájdalmasabb élmény számodra, annál inkább elzárja. Ő védeni akar, amit rövid távon jól is tesz. Azonban, ha nem teszed helyre ezeket a dolgokat, nem nézel rájuk, akkor tudattalanul fognak téged irányítani. 

A tudat nem szereti a változásokat sem, így ragaszkodik a képhez, amit már hosszú évek alatt felépített, s veled pedig elhiteti, hogy az a valóság. Ha a tudatod tágul, azaz egyre nagyobb perspektívában látsz, tágítod a képet, akkor gyorsabban tudsz haladni, és amit mélyre is ástál, könnyebben meglátod. 

A családállítás nem csodaszer, nem varázslás. Az állítás egy önismereti eszköz, amivel élhetsz és gyógyíthatod saját magad. Mivel módosult tudatállapotban dolgozunk, a tudatalattiban és karmikus szinten is oldani tudjuk az elakadásokat a folyamat során. 

Ha te nem vállalod fel a felelősséget azért, amit láttál, és nem kezdesz el változtatni, dolgozni vele, akkor újraírod a kört. A munkát neked kell beletenned, és ha megismétled, amit addig tudattalanul tettél, akkor nem meghaladtad az elakadást, hanem még mélyebbre ástad. És a legközelebbi állításon megint megnézheted. A változáshoz nem elég állításra járni, nem elég a felismerés, cselekedni is kell. 

A felismerés elmélyítéséhez, beépítéséhez pedig aktív részvételre, tudatos jelenlétre, munkára van szükség. Egyik állításról a másikra járni anélkül, hogy dolgoznál magadon, nem érdemes. 

A kérdés tehát az, hogy szeretnél-e jobban lenni és hajlandó vagy-e tenni érte. El tudod-e engedni, felül tudod-e írni a saját magadról alkotott képet. Engeded-e, hogy nyíljon a tudatod. Ezeknek a mértéke határozza meg, hogy milyen gyakran fogsz családállításra járni. 

Hiszen az állítással való munka egy folyamat része lehet, ahol a saját tempódban haladhatsz előre én pedig segítek neked ebben.