Rövid áttekintés a családállítással kapcsolatos hitek- és tévhitekről.

Család felállítás – kell az egész családom?

A családállításra szokás “család felállítás”-ként is hivatkozni és mindkét kifejezés valamiképpen félrevezető. A családállítás tulajdonképp egy rendszerállítás, ahol azt a rendszert állítjuk fel, amiben mi működünk. Azaz megjelenítjük azokat a dinamikákat és mintázatokat, amik a tudatalattinkban működnek, és megnézzük, hogy a térben hogyan öltenek testet. A család egy speciális rendszer, így amikor családállításról beszélünk, a családi rendszer térbeli megnyilvánulásáról van szó.

Ez egy egyéni terápiás folyamat, amit lehet csoportban, illetve egyénileg is végezni. Tehát az illető saját elakadásai, problémái vannak fókuszban, nem a családi ügyek. Persze nem véletlen a kifejezés, hiszen az egyéni tudatalatti mintázataink és folyamataink részei a családi rendszer mintázatainak és folyamatainak. Fontos, hogy a rendszeren belül mindenki a saját helyét foglalja el és a saját dolgát csinálja, ekkor tud az egyéni élet a medrében folyni.

Nekem nincs családom, úgy is lehet?

A családállításhoz egyedül rád, a nyitottságodra és az odaadásodra van szükség, semmi másra. Nem a családodat hozod, és nem a családoddal dolgozol, hanem magaddal, a te családi rendszeredben.

A felmenők és a rendszer mintázata akkor is ott van és veled van, ha már nincs élő rokonod. A térben, illetve a mezőben pedig ők – függetlenül attól, hogy a fizikai síkon léteznek-e vagy sem, megjelennek és interakcióba léphetsz velük.

Szellemidézés?

Noha van lehetőség arra, hogy valakinek elmondj valamit, amire nem volt lehetőséged, a családállítás nem arra hivatott, hogy eltávozottakkal beszélgessünk. Itt ugyanis a családi rendszerben történik oldás, nem egy élő kommunikáció zajlik a különböző dimenziók között.

Aki állít, az is részt vesz az állításban vagy csak objektív szemlélődő?

Ahhoz, hogy tisztán láthass bármit, elengedhetetlenül szükséges, hogy beleadd magad. Bele kell engedned magad a folyamatba, amihez át kell tudnod adni magad az érzéseknek, és mindennek, amitől esetleg félsz. Ezért ehhez kell bátorság, hiszen az egész arról szól, hogy szembenézel azokkal a dolgokkal, amik mélyre lettek ásva.

Hogy milyen mélyre látsz, azon múlik, hogy mennyire adod át magad. Ha áttörhetetlen blokkjaid és korlátaid vannak, akkor az elmeműködésed olyan erős, hogy nem enged betekinteni a tudatalatti rejtelmeibe (hiszen az neki ismeretlen terep, így mindenáron akadályozni próbálja). Tehát a mélyre ásáshoz, az igazán tisztánlátáshoz az kell, hogy elhivatott legyél, legyen meg benned a szándék, hogy ebben a folyamatban maximálisan részt szeretnél venni. Ha ugyanis csak félig veszel részt, akkor csak félig fogsz bármit is meglátni.

Hogy működik?

A nyugati megközelítés morfogenetikus mezőként, mezőként vagy térként hivatkozik arra a közegre, ami a családi rendszerünk információit magában hordozza.

A keleti kultúra ezt a karma terminológiájával közelíti meg, ami alapján mindenkinek van egyéni, páros, családi és csoportos karmája. A karma is egy információs közeg, egy memória vagy emlékezet, ami meghatározza a jelent.

A tudomány már foglalkozik ezzel, de bizonyítani nem tudja. Ha érdekel, hogy működik-e, gyere és tapasztald meg!