Sadhguru elmagyarázza a napéjegyenlőség jelentőségét, amikor Shiva Ardhanariként ült – mint félig férfi, félig nő.¹

Az égi egyenlítő a Föld egyenlítője fölé húzott képzeletbeli vonal, ami a bolygót északi és déli féltekére osztja. Ettől kezdve az északi pólus és a déli pólus mágneses tere eltérő módon változik.

A napéjegyenlőség napjain – egy márciusban, a másik szeptemberben – az égi egyenlítő tökéletes összhangban van a nappal. Ez azt jelenti, hogy a bolygót érő összes hatás egyensúlyban van. Az emberi lény számára ennek a napnak az a jelentősége, hogy ekkor a maszkulin és a feminin egyenértékűek – saját rendszerünkön belül egyenlőek a feltételek.

A maszkulin és feminin nem azt jelenti, hogy fizikailag férfiak vagy nők vagyunk. A természet bizonyos tulajdonságait férfiasnak, bizonyos egyéb tulajdonságokat pedig nőiesnek minősítettek. Lehet, hogy férfi vagy, de lehetséges, hogy a nőiesség dominál benned. Vagy lehet, hogy nő vagy, de a férfiasság dominál benned. Ha ez a két tulajdonság egyensúlyban van az emberben, csak akkor lehet beteljesült életet élni.

A napéjegyenlőségre úgy tekintenek, mint arra a napra, amikor Shiva Ardhanariként jelent meg – félig nő volt, félig férfi, és a mai napig mindkettő. A jógahagyományban ez az a nap, amikor az embernek a legjobb lehetősége van arra, hogy túllépjen testi vágyainak korlátain, a testen belüli kéjes kényszereken.

Egyenlő versenyfeltételek

Legyen szó akár társadalmi, gazdasági vagy egyéb szempontról, az egyetlen dolog, amit biztosítani tudunk mindenkinek, azok az egyenlő versenyfeltételeket. Nem lehet egyenlővé tenni az embereket, de egyenlő esélyeket lehet biztosítani. Az esélyegyenlőség egyszerűen egyenlő versenyfeltételeket jelent. Ez az a nap, amikor a két alapvető erő, amely bennünk játszik, mint Ida és Pingala, mint maszkulin és feminin, mint Shiva és Shakti, egyensúlyban van. Az egyik nem uralja a másikat.

A napéjegyenlőségre gondolhatunk úgy, mint arra a napra, amikor az ember megszabadulhat az előítélettől. Minden más előítélet ennek az alapvető előítéletnek a következménye, amely fiziológiai természetű.

Az előítélet lényegében azért merül fel elménkben, mert túlzottan azonosulunk valamivel. Ha túlságosan azonosulsz a férfiassággal, akkor férfias előítéleteid lesznek. Ha túlságosan azonosulsz azzal, hogy nőies vagy, akkor nőies előítéleted lesznek. A napéjegyenlőségre gondolhatunk úgy, mint arra napra, amikor az ember megszabadulhat az előítélettől. Minden más előítélet ennek az alapvető előítéletnek a következménye, amely fiziológiai természetű. Az a mód, ahogyan a testünk létrejött, úgy az egyik felsőbbrendűvé, a másik pedig alsóbbrendűvé vált. Ebből az előítéletből fakad minden más.

A jógában sokféle szádhana [módszeres fegyelem a kívánt tudás vagy cél elérése érdekében, azaz tudatosan végzett gyakorlás] létezik az év különböző időszakaiban. De amikor a legtöbb embernek gondjai vannak az alapvető szádhanájával, értelmetlen mást is hozzáadni. Ha az alapvető szádhana olyanná válik, mint a lélegzeted – egyszerűen ott van az életedben, ahol nincs erőfeszítés –, akkor további dimenziók is hozzáadhatók a gyakorlásodhoz.

Összhangban az Élettel

Ha meg akarod ismerni az élet bonyolultságát a maga teljes mélységében és dimenziójában – nem valahogy élni és halni –, ha mindezt tudni akarod, az mindenre kiterjedő figyelmet kíván. Ha egyszerűen becsukod a szemed és leülsz, tudnod kell, hogy az év melyik napjáról van szó, még akkor is, ha a szádhana miatt tizenkét hónapja egy sötét szobában voltál. Nem úgy, hogy megjelölöd a padlón, mint Robinson Crusoe, ez a foglyoknak vagy a csapdába esetteknek a módszere. Ha tudatos vagy, pusztán azáltal, hogy úgy és azt érzed, ahogy és ami van, tudod, hogy melyik napszak, hónap és év van. Ez jelenti azt, hogy te, mint élet, tökéletes szinkronban vagy az élet nagyobb dimenziójával.

A bolygó minden dimenziójához, minden helyzetéhez van egy szádhana, amivel összhangba kerülhetsz a Földdel és képessé válhatsz mindent úgy tükrözni, ahogy az van – a gondolataid romlottságától függetlenül.

A modern fizika egyértelműen azt mondja, hogy minden, ami a testedben lüktet, valamilyen módon a kozmikus pulzálás tükröződése. Ehhez már nincs kétség, mert elegendő tudományos bizonyítékot gyűjtöttek össze. Ha ez a tükröződés csak egy kis tükörképe is a kozmosznak, ha tisztán látod, akkor mindent látnod kell a tükörképben. Ha tükröt tartasz a hegynek, láthatod a hegyet a tükörben. Csupán arról van szó, hogy a tükörnek tisztának kell lennie, nem lehet egyenetlen vagy piszkos. Ha sima a tükör és tisztán tartod, láthatod benne a hegyet és az eget. Láthatod a világot a két szemeden keresztül, akkor is, ha azok olyan kicsik. Nem kellenek hatalmas szemek ahhoz, hogy a világot lásd. Ugyanígy nem kell az élet hatalmas darabjává válnod ahhoz, hogy tükrözd a benned lévő kozmoszt. Ez csak az összhangról szól.

Mindezek a dolgok csak azok számára relevánsak, akik óriási figyelmet fordítanak az életre. Ha az élet olyan sokat jelent számodra, hogy a legapróbb lehetőségében szeretnéd megismerni, akkor a jógarendszernek az év minden napjára van egy szádhanája. A bolygó minden dimenziójához, minden helyzetéhez van egy szádhana, amivel összhangba kerülhetsz a Földdel és képessé válhatsz mindent úgy tükrözni, ahogy az van – a gondolataid romlottságától függetlenül.

A gondolat előítélete

A gondolatnak nincs semmi köze az élethez. Benned idézhető elő. Mondhat neked valaki valami szemét dolgot, és ez a szemétség a végtelenségig járhat a fejedben. De ennek semmi köze a létezés valóságához.

Eljuthat hozzád egyszerűen pletykaként, mint a gondolat legártalmatlanabb formája. Vagy jöhet ideológiaként, ami kicsit erősebb. Vagy jöhet filozófiaként, ami sokkal erősebb. Eljuthat hozzád vallásként, vagy a legrosszabb formájában, Isten szavaként. Most teljesen el vagy veszve, mert a legostobább gondolatot sem tudod tagadni. Elveszítetted a megkülönböztető képességedet, így nem is látod, hogy ez hülyeség. Ha egyszer megfertőződtél a gondolatok által, nem érzékeled az életet; a saját pszichológiai folyamatod fontosabbá válik, mint a létezés egész kozmikus dimenziója.

A napéjegyenlőség az előítéletmentessé válás ideje. Az előítélet alapvető folyamata az, hogy azonosulsz a testeddel és a gondolataiddal. A testtel való azonosulástól a gondolattal való azonosulásig többlépcsős folyamat vezet a korrupcióig. Abban a pillanatban, amikor azonosulsz a gondolatoddal, veszett ügy vagy, mert kiestél a Teremtésből és a valóságból a saját illuzórikus szemetedbe. Ha egyszer beleesel a saját ostobaságodba, szabadon megőrjítheted magad, ahogy akarod.

A napéjegyenlőség az egyensúly megteremtésének napja, amikor nem azonosulunk ezzel vagy azzal, és nem is férfiak vagy nők vagyunk, de még csak nem is emberek vagy más lények – hanem egyszerűen csak ülünk és lüktetünk, mint az élet.

1. Fordítás, az eredeti írás megtalálható itt. ↩︎