Namaste! Namaskāram! – Meghajlok előtted, mint Legfelsőbb előtt.

A hindu terminológia szerint ezt jelenti a manapság jógaórák előtt és után hallható kifejezés. Általánosan ez a tiszteletteljes üdvözlés, amit a nap bármely szakaszában használnak az indiai szubkontinensen valamint a nepáli és indiai diaszpórában. A köszöntés a két tenyeret a mellkas előtt, ujjakkal felfelé összeérintve, enyhe meghajlással történik.

A jóga tradíciójában úgy tartják, hogy amikor egymással fizikai kontaktusba kerül két ember, például egy ölelés vagy egy kézfogás alkalmával, akkor az illetők átvesznek egymás karmájából. Ezért ennek elkerülése érdekében alkalmazzák a Namaskar érintésmentes üdvözlési formáját.

Imatartás?

A kéztartás neve añjali mudrā, önmagában egy non-verbális gesztus a tisztelet és üdvözlés kifejezésére. A szó jelentése (az ‘anj‘ szótő = tisztelni, ünnepelni) alázat gesztusa, legfelsőbb (divine) felajánlás. Eredendően nem az imádkozáshoz van köze, azonban mind angolul (prayer pose), mind magyarul imatartásnak fordítják. Ezt a kéztartást a koreai zen (hapcsang) és a buddhista tradíció is használja meghajlással együtt az üdvözlés és alázat kifejezésére.

Maga a kéztartás úgy történik, hogy a két tenyeret enyhén egymásnak nyomjuk a szívcsakra előtt, a négy ujj felfelé néz, egymáshoz simul, a hüvelykujj érinti a szegycsontot.

A Namaste vagy Namaskar, egy verbális üdvözlési forma, amit használnak önmagában is, mint köszöntést, a kéztartással és meghajlással együtt pedig egy tiszteletteljes megnyilvánulás.

Az añjali mudrā megjelneik különböző ászanákban is, legismertebb formája az álló helyzetben alkalmazott kéztartás, aminek Namaskārāsana a neve.

Amikor azt hallod, hogy Namaskart csinál valaki, több mindenre is vonatkozhat, üdvözlésre, meghajlása, ászanára, sőt akár a napüdvözletre is (Sūryanamaskāra), de mind mögött ugyanaz a tudatos tiszteletteljes meghajlás van.

Nézzünk egy kis etimológiát

‘namaḥ‘ (meghajlás) + ‘te‘ (te) > ‘Namaste’ (meghajlok előtted)

hogyan árnyalható a szó szerinti fordítás és mit jelent a Namaskāra és a Namaskāram:

‘namaḥ‘ eredeti forma a ‘te‘ szó előtti összetételben a szóvég átalakul: ‘namas‘, jelentése:¹

1. ajándék
2. meghajlás, hajlás, köszöntés, hódolat
3. artikulálatlan kiáltás, sírás
4. istenség nevével kapcsolatban használták a tisztelet jelzésére ‘rāmāya namaḥ‘ = üdvözlet, tisztelet, dicsőség RĀMAnak

‘te’ jelentése pedig szó szerint “te”, a magyar egyes szám második személyű személyes névmás. Ez a használat a kötetlen, közvetlen megszólítás, a tegeződő forma. A szanszkritban ezt a formát nem az ismeretlen felnőttek megszólítására használják, hanem akkor, ha valaki ismerős, közeli, meghitt, isteni vagy gyermeki.

A namaste helyett használják a namaskar vagy namaskaram kifejezéseket is. ‘namaḥ + kāra‘ = ‘meghajlás’ + ‘csinálás, cselekedet’. Mindegyik egy üdvözlési forma, azonabn jelntésében eltérnek. Az indiai, illetve keleti kultúrában (ez a zen és buddhista hagyományokban ugyanúgy megtalálható) úgy tartják, hogy az Önvaló, isteni minőség, felsőbb én (angol ‘true self‘) ugyanaz benned, mint bennem.

A kifejezések jelentése ezek alapján differenciálódik. A szó szerinti fordítás, az “én meghajlok előtted/neked” tulajdonítható a ‘Namaste‘ kifejezésnek, ami informális jellegű köszöntés ismerősök, barátok és egyenrangú felek között. A másik két kifejezésnél megjelenik egy további konnotáció, azaz hordozott jelentés. A ‘Namaskāra‘ azt a jelentést hordozza, hogy “meghajlok teljes tudatossággal előtted, mint isteni előtt”, formális, tiszteletteljes üdvözlés idősebbek körében. A ‘Namaskāram‘ jelentése: “meghajlok előtted teljes tudatossággal és a legnagyobb tisztelettel, mint isteni² előtt”. Ez a legtiszteletteljesebb formális köszöntés, amivel üdvözlik a szentséget, istenit, felébredettet, és általában a gurut.

Meghajlok előtted – alázat az élet előtt

Amikor meglátunk valakit, abban a pillanatban az elme alapvető tevékenysége miatt, az intellektus azonnal ítéletet hoz – “ez tetszik benne, az nem teszik benne, ő jó, ő nem jó, ő szép, ő nem szép, ez irritál benne, azt szeretem benne”. Akkor is így van, ha nem vagyunk erre egyáltalán éberek, azaz észre sem vesszük. Pontosabban: csak akkor van így, ha nem vagyunk rá tudatosak.

Ezt a tevékenységet az a tudat hajtja végre, amit Szunim (Chong An Sunim) megkülönböztető tudatnak szokott hívni, és amit a védikus hagyomány Buddhinak³ nevez. Ez tulajdonképpen egy döntési képességet jelent és amikor ez a tudattalan működés megy végbe, akkor az a megkülönböztető tudat, vagy Buddhi legalacsonyabb szintű megnyilvánulása. A legmagasabb szintű állapota az, amikor tisztán, tükörszerűen lát, döntése mentes az illúzióktól, kompromisszumoktól és önzéstől. Tehát ez nem egy olyan tevékenység, vagy képesség, amire nincs szükségünk, hanem olyan, amit érdemes fejleszteni.

Ezen az alacsony szintű megjelenési formán Sadhguru szerint a megítélések teljesen félrevezetőek vagy akár rosszak is lehetnek, mert a múlt tapasztalataira alapulnak. Nem hagynak lehetőséget arra, hogy azt tapasztald meg, ahogy éppen (valaki vagy valami) most van.

“If you want to work effectively in any field, if someone comes in front of you, it is most important to be able to grasp them the way they are right now. How they were yesterday does not matter. How they are this moment is important. So, the first thing is you bow down. Once you bow down, your likes and dislikes become mild, not strong, because you recognize the source of creation within them. This is the intention behind doing Namaskar.”

Sadhguru: Meaning of Namaskar or Namaskaram – I Bow to the Divinity in You

Sadhguru azt mondja: “ha hatékony szeretnél lenni bármiben is, és valaki megjelenik előtted, a legfontosabb, hogy képes legyél úgy megtapasztalni őt, ahogyan éppen van. Az, amilyen tegnap volt, nem érdekes. Hogy ebben a pillanatban milyen, az az érdekes. Tehát az első dolog, hogy meghajolsz. Amint meghajolsz, a tetszéseid és nemtetszéseid ellágyulnak, mert felismered a teremtés forrását benne. Ez a szándék rejlik a Namaskar mögött.”

A keleti, akár jógikus, akár zen, akár buddhista hagyományok (mivel egy tőről gyökereznek) felismerték azt, hogy mindenben ott rejlik a teremtés forrása, az élet maga (az önvaló, a legfelsőbb természet), az ami a valódi érték, és ezt hagyományosan tisztelik. Alapvetően alázattal vannak az élet és annak minden megnyilvánulása felé. Ezért bármivel vagy bárkivel találkoznak, meghajolnak előtte és ez egy állandó emlékeztető arra, hogy bennük is ott van a teremtés forrása. Ha úgy csinálod a namaskart, hogy erre figyelmes vagy, akkor egyengeted az utadat a végső természeted felé.

Egyébként Bert Hellinger (mondjuk úgy, hogy a családállítás atyja, német pszichoterapeuta) alaptétele is az – legalábbis én így tanultam -, hogy a legcsodálatosabb és legértékesebb dolog, amit kaphatunk, az maga az élet. Ha ennél többet is kapunk, az már ajándék.

Az összetett kéz jótékony hatása

Mint minden a jógában, ennek a mudrának az alkalmazása is úgy történik, hogy közben a figyelmünket összpontosítjuk. A fókusz (dristi) a két tenyér és a köztük létrejövő energián van.

Mivel a tenyér tele van idegvégződésekkel, az egész test kiolvasható és stimulálható általa. A mudra, mint jógikus tudomány azon alapszik, hogy a különböző kéztartásokkal különböző idegeket stimulálhatunk, amik a test különböző pontjaihoz csatlakoznak, így a teljes szervezet funkcionalitása megváltoztatható.

Mentális hatás:

• segít elérni a megalapozottságot, stabilitást
• növeli az alázatosságot
• erősíti a hála érzését az élet iránt
• segít egy külső élményt belülről megélni
• segíti az egyesülés érzését a kozmikus energiával
• erősíti a mentális egyensúlyt
• segít a fókuszáltságban
• harmóniába hozza a mentális és a fizikai testet
• nyugtat, csökkenti a stresszt és a szorongást
• erősíti a szeretet táplálását (ingyenes 5 perces gyakorlat Sadhgurutól itt)

Fizikai hatás:

• csukló-, könyök- és vállízületek mobilitását növeli
• váll területi izmokban felhalmozódott feszültséget csökkenti
• összekapcsolja a bal és jobb agyféltekét
• erősíti az agyi funkciókat és a koordinációt
• kiegyensúlyozza az endokrin rendszert, különösen az agyalapi mirigy és a pajzsmirigy funkcióit
• felpezsdíti a vérkeringést
• stimulálja az idegeket
• harmonizálja a légzést
• stimulálja a szívcsakrát

Az elemek⁴ kiegyensúlyozása:

A kéz ujjai megfeleltethetőek az egyes elemeknek, és szerveknek. A kéztartás során, ahogy az összes ujj összeér egymással, az összes elem aktiválódik a testben. Rendszeres gyakorlással az elemek, és így a test szövetei és működési rendszere kiegyensúlyozható, ami hozzájárul a teljes mentális és fizikai egészség egyensúlyához, valamint a test energetizálásához.

• kisujj – föld, szív
• gyűrűsujj -víz, vesék
• középső ujj – tűz, belek
• mutató ujj – levegő, tüdő
• hüvelykujj – éter, agy

Egy teljes áramkör:

Ahogy összeérintjük a kezünket, egy energiakört, gyakorlatilag egy áramkört hozunk létre. A bal és jobb részek kapcsolódnak és energiaátvitel történik az egyik és a másik oldal között, így a két oldal kiegyenlítődik és szinkronba kerül. A tejes test energiával töltődik fel és az összes csakra aktiválódik.

A Namaskārāsana és az oldómondat

Ezt az ászanát érdemes akkor végezni, amikor úgy érzed, hogy a stabilitást, egyensúlyt és harmóniát szeretnéd erősíteni. Segít abban is, hogy megérkezz a tested terébe, a jelenbe. Ugyanúgy, ahogy a mudra alkalmazása, az ászana is segít az alázat és a hála érzésének növelésében, a szeretet és az elfogadás érzésének fejlesztésében.

Fontos, hogy teljes jelenléttel végezd a gyakorlást, figyelj a testérzeteidre, az elmédre, az érzésekre. Vedd észre, mi változik benned! Ha figyelsz arra is, hogy a tested megfelelően tartsd, akkor meg tudsz érkezni egy olyan állapotba, ahol az ászana mélyebben ki tudja fejteni a hatását. A tradicionális hatha jógában egy-egy pózban legalább 4-5 lélegzetig benne maradnak, mert minél tovább tartod ki a pózt, annál inkább érezheted áldásos hatását.

Az ászanában a fókusz (dristi) az elején a középső ujjaid hegyén van. Amikor kellő magabiztossággal tudsz benne lenni a pózban, akkor a tudatod fókuszába helyezheted a következő oldómondatot:

“Üdvözlöm azt, ami van. Hálás vagyok az életért.”

Mivel ez egy álló ászana, segíti a földelést, a stabilitás növelését. Segít megérezni a lábad alatt a talajt. Ez a tartás együtt rezeg az adok-kapok törvényével, ami azt jelenti, hogy segít egyensúlyt teremteni a ki- és beáralmó energiák között.

1. Shabda-Sagara Sanskrit-English Dictionary, ‘namas‘ ↩︎
2. érdekes a nyelvek szóhasználata. Az angol ezekre a terminológiákra gyakran használja a ‘Divine‘ vagy ‘Devinity‘ kifejezést, amit gyakran magyarra isteninek vagy istenségnek fordítanak, holott inkább jelent valami olyat, hogy legfelsőbb vagy legfelsőbbség. A ‘Devine Being’ jelenti a legfelsőbb létezőt, amit, ha szeretnénk fordíthatunk istennek. Mindenesetre magának a fogalomnak nem istenhez van köze, hanem ahhoz a minőséghez, amit jelöl. Ennél a pontnál pedig szerintem érdemes elfogadni, hogy bizonyos fordítások, hagyományok és meglátások az ‘isten’ kifejezést használják ennek a minőségnek a megjelölésére. ↩︎
3. ebből a szóból ered a Buddhizmus kifejezés, mert a gyakorlatok többsége ennek a területnek az élesítésére fókuszál.
   “Az angolban gyakran intellektusnként (ész, értelem) fordítják, ez azonban félrevezető lehet. Az intellektualizálásnak nevezett bénító és improduktív mentális működés semmi esetre sem a buddhi teremtménye Ez főleg az alsóbb mentális funkciókhoz tartozik, s bizonyos gondolatok és fantáziák ismétlődő felvillanását jelenit az alacsonyabb elme képernyőjén, bármilyen döntési eredmény nélkül.” (Szvámí, Rama, Dr. Rudolph Ballentine, Dr. Szvámí Adzsaja: Jóga és pszichoterápia,  Danvantara Kiadó, 2020.) ↩︎
4. a jóga és az ajurvéda tudománya szerint minden fizikai létező, így az emberi test is az öt elemből épül fel (éter, levegő, tűz, víz, föld) ↩︎